Sokak szerint a fül az egyik legfontosabb érzékszervünk, így a hallás megőrzése vagy bizonyos betegségek esetén a korábban kialakult hallásveszteség javítása kiemelt fontosságú az ember életében. A halláscsökkenés típusától és a középfül állapotától függően műtéti- vagy eszközös (hallókészülék) hallás-rehabilitáció válhat szükségessé.
Tudományos munkám fő motívuma is egy közép- és belső fület érintő megbetegedéshez, az otosclerosishoz köthető. Napjainkban az elváltozás etiológiája még nem teljesen tisztázott, így oki terápia sajnálatos módon nem áll rendelkezésünkre. Az otosclerosissal járó vezetéses halláscsökkenést, mint tünetet, műtéti úton (stapedotomia, stapedectomia) tudjuk a legtöbb esetben kiküszöbölni.
A műtéti hallásjavítás kényes része a fülsebészeti munkának, mely magában foglalja a dobhártya perforációk sebészeti megoldásait, a jóval komplikáltabb cholesteatoma szanációt és a hallócsont láncolati rehabilitációs tevékenységet (tympanoplastica) is.
Ezen felül nem elhanyagolhatóak a hallójárat betegségei, melynek öröklött vagy szerzett szűkületei, gyulladásos és daganatos elváltozásai egészen más megközelítést igényelnek.
Fülészeti tárgykörbe tartoznak még a külső fül és a környező arc bőrének daganatos betegségei (basalioma, laphám carcinoma, melanoma), melyek adekvát kezeléssel rendszerint gyógyíthatóak.
A jelenleg uralkodó operációs mikroszkóppal történő fülsebészet mellett, bizonyos fülészeti megbetegedések már endoszkóppal is megoldhatóvá váltak (Endoszkópos Középfül Sebészet), így elkerülhetővé válik a külső bőrmetszés.
Világszerte fokozódik az orr- és orrmelléküreg asszociált betegségek száma, így eme szakterület is kirívó figyelmet érdemel. Manapság a magyar populáció 15-20%-a szenved allergiás náthában (rhinitis allergica), mely sok esetben szolgál másodlagosan szerzett megbetegedések alapjául.
A krónikus orrmelléküreg gyulladások (CRSsNP/CRSwNP) igen komoly mértékben károsítják az emberek életminőségét. Ezen betegségcsoportot régebben egyszerűen orrpolypozitásnak aposztrofálták. Sajnos nem minden páciens reagál az megfelelő gyógyszeres kezelésre, így sok esetben kényszerülünk endoszkópos orrmelléküreg sebészeti (FESS) beavatkozásra.
Ugyancsak egyre növekvő probléma a civilizált társadalomban az orrdugulás, melynek kezelése az elmúlt évtizedekben számottevő változáson ment keresztül, és mára már jóval meghaladja az orrsövény korrekció kereteit. Előtérbe kerültek az orrkagylókat érintő sebészeti megoldások, melyeket mostanság már a legkisebb nyálkahártya károsodást okozó rádiófrekvenciás készülékekkel is végezhetjük.
Határterületi betegségnek számítanak a hypophysis adenomák, melyeket a mai modern világban már endoszkópos feltárásban közösen végez fül-orr-gégész és idegsebész.
Ugyancsak a fül-orr-gégészet tárgykörébe tartoznak az alapellátási kompetenciát meghaladó számú, elhúzódó vagy szövődményes felső légúti infekciók. Egyszerű fertőzések fennállása során a legtöbb esetben az antibiotikumok adása elkerülhető, mellyel csökkenthető az antibiotikum felhasználás, és úgyszintén mérséklődik az antibiotikumok elleni rezisztencia is.
Az orr bőrének jó- és rosszindulatú daganatai is fül-orr gégészeti kompetenciába tartoznak. Ezek közül kiemelendő a rhinophyma, mely az orr bőrében található sebaceous mirigyek hypertrophiája és a legtöbb esetben nem kezelt rosacea talaján fejlődik ki.
A gége megbetegedései ugyancsak kiemelt figyelmet érdemelnek, tekintve, hogy a 3 héten túl fennálló rekedtség hátterében a jóindulatú elváltozások mellett előfordulhatnak rosszindulatú daganatok is. Sajnálatos módon az igen gyakori dohányzás és alkoholfogyasztás együttes hatása extrém mértekben fokozza a rosszindulatú gége és garat daganatok kialakulásának kockázatát. Ezek mihamarabbi felismerése, szövettani megerősítése, majd pedig komplex onkológiai kezelése (onkoteam) elengedhetetlen.
A garat heveny gyulladásos (garatgyulladás, mandulagyulladás) eltérései az alapellátási keretek meghaladása után szintén fül-orr-gégészeti fogalomkörbe sorolhatóak. Kezelési algoritmusuk jelentősen függ a betegség klinikai lefolyásától és a fizikális vizsgálati eredményektől. A garatban és a szájüregben növekvő elváltozások javarészt eltávolításra kerülnek a szövettani vizsgálat szükségessége miatt.
A krónikus garat panaszokat zömében irritatív tényezők fennállása okozza, melyek szigorú életmódi változtatásokkal túlnyomórészt kiküszöbölhetőek. Nem összekeverendő az időszakosan visszatérő heveny torokfájdalommal, melyek alapos kockázat-haszon elemzésében a Paradise kritériumok nyújtanak figyelemre méltó segítséget, hogy ezáltal is csökkentsük a feleslegesen elvégzett mandulaműtétek (tonsillectomia) számát.
Pajzsmirigy betegségek sebészeti beavatkozásaival (pl. „struma műtét”) fül-orr-gégészek és általános sebészek egyaránt foglalkoznak. A műtéti indikáció felállítása team munkát igényel, melyben az endokrinológus általában vezető szerepet játszik. A fej- nyaksebészeti jártasság alapvető a gégét mozgató ideg felkeresésében és megkímélésében. Rosszindulatú daganatok esetén ugyancsak szerteágazó kivizsgálás és komplex onkológiai kezelés jön szóba, melynek legtöbbször része az okkult nyaki áttétek menedzselése is.
A nyakon előforduló elváltozások rendszerint nyaki duzzanat formájában jelennek meg, ezek differenciál diagnosztikájához rendszerint képalkotó vizsgálatok segítségét kérjük alapos fül-orr-gégészeti kivizsgálás után. Fiatal korban gyakorta találkozunk fejlődési anomáliákkal (mediális- és laterális nyaki cysta) és heveny nyirokcsomó gyulladással. A későbbi életkorban előtérbe kerülnek a specifikus kórokozók által okozott nyirokcsomó gyulladások, a vérképzőszervi megbetegedések és a rosszindulatú daganatok nyaki áttétei. Amennyiben ismeretlen primer daganat áttétét azonosítjuk a nyakon, a primer tumor lokalizációja szükséges, majd a komplex onkológiai kezelés megkezdhető.
Fájdalmas nyaki duzzanatok progressziójának hátterében számtalanszor azonosítunk nyaki tályogokat vagy phlegmonosus elváltozásokat, melyek azonnali műtéti feltárást igényelnek. A kórképekhez csatlakozó fokozódó légzészavar esetén légcsőmetszést végzünk légút biztosítási céllal.
Nyaki duzzanat képében gyakran jelennek meg a nagy nyálmirigyek (submandibularis nyálmirigy, parotis) elváltozásai, melyek kőképződése, visszatérő gyulladásos állapota vagy tumoros elfajulása szinte mindig műtéti természetű beavatkozást igényel.